nem elég


nem elég

társas magány
morc rend
energia mezőn
a meglapuló csend
agyamban szó
pörög
magzati pózban
kuporog ösztönöm
szádban kolonc
a szó
közöny
felőröl
a kényszer
széjjeltép
szeretnék szólni
hozzád
hogy itt vagy
nem elég

Tóth Jánosné

“nem elég” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Ica!
    Hát ez a vers az a vers ami bizonyítja, milyen nagyszerű verset lehet kihozni szinte csak negatív szavakból.
    Nagyon tetszett…a vers komoly tartalma miatt is tetszett.
    szeretettel
    Rozálka

  2. Nagyon szépen köszönöm a gratulációd.
    Kedves Gyöngy, csak bátran, mert tetszenek az írásaid.
    Szeretettel: Ica

  3. A mély tartalmon túl engem ez a stílus magával ragad, szeretem, hasonlókat már vétettem én is több kevesebb sikerrel.
    Nagyon tetszett! Gratulálok!! gyöngy

Szólj hozzá!