SZÉGYELLEM

SZÉGYELLEM

Szégyellem, hogy ilyen világban élek
Hazudnom kell arról, hogy nem félek
Riasztó, sötét árnyak vesznek körül

Szégyellem, hogy édes testvéreimmel
Testemből kiszakadt magyar véreimmel
A lelkem, együtt nem mindig örül

Mért szítanak köztünk fekete felhők?
Kárpátok szirtjei között tekergők,
így nincs nyugalom, öröm a világon

Hogy tudnám a rémet elkergetni?
A szívekbe a béke magját elvetni
Ezt, én már oly régen kívánom…

Szégyellem, hogy szavam nem szárnyal
Nem halad karöltve az igazsággal
Miért van ez? Mondd meg miért?

Szégyellem magam a mások bűnéért
A bensőmben, félénken megbúvó betűkért
Soha nem mennék el INNEN semmiért.

Ez, az én hazám, bármilyen fojtó a légkör
Nem lehet megélni tündér-mesékből
A szégyent a széllel elengedem…

Kell nekem ez az ódon ország!
Majd csak helyére rakjuk sorsát,
hisz a szülőföldem, szívből szeretem.

Eger,2018. május 25. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“SZÉGYELLEM” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Köszönöm Katikám, megnyugtató, hogy más is érez effélét…nem csak én ragozom túl a dolgot. Rózsa

  2. Kedves Rózsa! Sokszor érzem én is a szégyent mások bűnei miatt.
    Minden gondolatoddal egyetértek.
    Üdv: Kati

Szólj hozzá!