Eltévedt bohóc
Csendes imára hunytam le szemem,
közben kifestettétek arcomat.
Olyan lettem, mint eltévedt bohóc,
azt mondtátok, este felléphetek,
de nem mutattátok hol a porond.
Kinevettetek, nos, ez fáj nagyon,
és könnyeimtől a festett mosoly
szétkenődött vidám bohócarcon.
Egy félszeg bolond tekintete néz
vissza a kettéhasadt tükörből,
miközben új imámat elmondom
arcomat szenteltvízzel lemosom.
Szép , de fájdalmas versed.
szeretettem ezt a verset..;)kedves László!
szeretettel
Rozálka