Újra itt vagy!
Miért jöttél már megint este?
Miért raksz álomkötelet szemeimre?
Derékba fűrészeled újra éltemet,
Testemre erős álomköteled tekered.
Kiragadsz megint az élő világból,
Az élő hangok zavarából,
Hogy álmomban hamis tetteket bízz rám,
Míg peregnek a szemek a homokórán.
Hiába dolgoztam annyit néked,
Nem maradt semmi csak kusza képek,
Melyek elfoszlanak, elszélednek,
Az álomvilágban maradnak neked.