Ködbe rejtve
Rád gondoltam itt e havas estén,
holdsarló idézi messzi mosolyodat.
Szíved melege színezi e festményt;
meleg színekkel izzik a gondolat.
Rád gondolok, de szívem ködbe rejtem,
s míg hópárna vigyázza álomnyi életed,
téli ködben égve ragyog Rád a lelkem;
hűs felhőbe vonja szunnyadó szívedet.
Szívem titkon mégis tűzvirágot érlel,
mélyéből sarjad majd életre a mag;
ködfátyolát bontva szembeszáll a téllel,
s kandallóból emel életnyi álmokat.
Köszönöm. :)))
Nagyon szép.
Gratulálok!
🙂