A Hit, a Remény és a Szeretet

A Hit, a Remény és a Szeretet

Az én világom sápadt és csendes világ:
ében arcú esték, sivár szellemvilág;
csillaghulláma egyre ring felettem,
lidércek árnyait űztem, s nevettem.
Jött, átkarolt puhán s szőtte szálait,
piros-meleg szívem fonta át a Hit.

Az én világom kemény és hideg-szürke.
Jóanyám fájdalma, és Isten tiszta tükre.
Valamennyi hűvös-ködös hajnalon
imavirág nyílik értük ajkamon.
Halvány fény omlik rám, hűs csókja enyém,
beföd szelíden, s üdvöt hoz a Remény.

Az én világom nincstelen, rongyos, tépett,
de az ég áldott homlokán mindig fénylett,
mint versem: rejtelmes, tarka tartalom,
holdszemű estém, sugaras nappalom.
Tiszta álmával rám hullik, s betemet
selymes ölén simogat a Szeretet.

Bordány, 2019 január 30.