Szeressétek az öregeket
Szeressétek az öregeket,
Szeressétek eres kezeiket,
Gyérülő hajukat,
Sápadt arcukat,
Elfáradt testüket,
Simogassátok,
Türelemmel hallgassátok
Panaszaikat.
Köszöntsétek egy szál virággal,
Meséljetek mindenről,
Érezzék, hogy velük vagy,
Kérd meg,
Főzz egy finom ebédet,
Varrd fel a kabát gombomat,
Süss egy finomat,
Akkor érzi magát hasznosnak,
Akkor érzi, velük vagy,
Kérd – mondj egy szép mesét,
Dalold el a kedvenc énekét.
S ha ő mesél,
A világ jön eléd,
Gyerekeid így szeretik meg,
S őt soha nem felejtik el.
Szeressétek az öregeket,
Ráncos, sápadt arcukat,
Már homályosodó szemüket,
Szeressétek, úgy ahogyan
Szeretni fognak gyerekeitek.
Szeressétek, akik felneveltek,
Dédelgettek, kenyeret adtak,
Altatódallal ringattak,
Bíztattak, hogy haladhass.
Ne feledjétek az öregeket,
Ne hagyjátok magukra,
Amíg még köztünk vannak.
Ünnep legyen az õ ünnepe
Az egész családnak,
Ott legyenek a kicsik, nagyok,
Hangozzon a köszöntő szó:
Isten éltessen sokáig!
Kedves Judit!
Igen, igazad van – szeretnünk kell öregjeinket.
Köszönöm a gratulációdat.
Üdv. Etel
Szeretni kellene őket, hiszen mindannyian megöregszünk, hacsak a sors másképp nem rendeli.
Gratulálok versedhez, Judit
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy olvastál és tetszik versem.
Szeretettel, Etel
Egy egy nagyon megható, vagy inkább felrázó gondolatsor. Ha magunkba nézünk jó mélyen, akkor mindnyájan találunk ezzel kapcsolatban valami hiányosságot, amit még időben kellene pótolni/pótolnunk. Többször átolvastam. S még biztosan visszajövök. Szeretettel. Éva