Összes megtekintés: 504
PSI
Versek Sappho töredékek olvasása után
1.
A Plejadokról és még távolabbról származom
Itt vagyok a sötétség közepén
várva hogy eljöjjön az Idő
Én vagyok az egyetlen túlélő.
2.
Kovácsoljátok nagyra eljövendő székhelyeteket,
a még soha nem volt Lényt,
létezéseitek készítenek el benneteket,
a még soha nem volt Lényt,
eggyé válnak, összehangolódnak
az egy-létek erejei,
a még soha nem volt Lénnyé,
a hatalmas embernél is sokkal nagyobbá,
a még soha nem volt Lénnyé.
3.
Cukor-házak,
melyek rejtitek
egykori léteim mozgatóit,
nem erősítenek benneteket
az ágaitok madarai,
(míg)
vágyaitokat meg nem szelídíti
a Gyermek,
lelassítva a
hullámok habjait.
4.
A kristályosodásban kibontakozó
éneklő-táncoló
szépségre-jóságra törekvő lényeim
kiálltátok a szemrehányásokat
a rejtekekből előtört megjelenítettek miatt
< és megértve, ami rossz volt >
megszépültetek, jóvá formálódtatok
hiszen a veletek való szembesülésben
mind magamat értettem meg
saját vonásaim kettősségeit
nincs kibontakozásunk
egymás nélkül
szeretet nélkül
5.
fentről tekintettek le rád
az oda-szakadtak
senki sem, egy lét sem, törekedett arra,
hogy mozgásba hozza őket
nem jött el egy olyan lét,
egy olyan kései utóduk?
nem rögzítették őket a vér,
a lét kötelékei?
bár láthatatlanok a számodra ezen részecskéid,
egykori léteid,
világítanak a létben lévőnek,
annak, aki
bizalmat ad
láthatatlan halottainak.