Parázna szél

H.Gábor Erzsébet
Parázna szél

Parázna szélfi fodrozza szoknyám,
akár egy férfi, úgy ér ma hozzám;
simítja térdem, csókolja combom,
blúzomon landol – bomlik a gombom!

Nyakam pihéit kéjesen fújja,
hátamon végig siklik az ujja,
csípőmre fonja toll-puha szárnyát –
vágyteli érzés balzsama jár át.

Pezsdül a vérem, lángol az ajkam –
lator a szél, hisz mulat csak rajtam!
s vállamra lágyan csókot lehelve,
elhagy, egy szürke fellegbe veszve.

“Parázna szél” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Marika, Etelka, Kati, és Margó!
    Köszönöm szépen, hogy olvastátok, és köszönöm szépen a kedves szavaitokat. is.
    Szeretettel:Zsike (f)(f)(f)(f)

  2. lyen versikét csak egy igazi női költő írhat meg.
    Sok szeretettel gratulálok e nagyon kedves kis versedhez.
    Margó

Szólj hozzá!