Bezárt szív
Szívem rabságban, a börtönödben élek,
Ki akarok jönni, de félek.
Rázom a rácsot, mely égeti kezemet,
Kérdezek, de nem jön felelet.
Burjánzanak a bűnös vágyak,
Most nem élek a mának.
Sóvárgok szerelmed után,
Merengek létem múltján.
Fáj a rabság, szívemen mázsás bilincs
Mely földbe tipor, de oly édes e kín.
Vérem csordul, mely felszántja lelkemet,
Rázom a rácsot, a börtön fala megremeg.
De oly erős, hogy soha nem dől le,
Itt kell maradnom örökre?
Nem, az nem lehet!
Kérdezek, de továbbra sincs felelet.
A vágyak árnyékként követnek,
Kételyek gyötörnek.
Mit kellene tennem? Dönteni nem tudok,
Talán, itt maradok.
Kinézek cellám ablakán,
Néma ürességet látok,
Kint senki nem vár rám?
Semmit nem találok.
Kezed visszahúz, elengedni nem akar,
A szerelem, mint fátyol betakar.
Elrejti szívemet a világ elől,
Mely mint aranyló kincs tündököl.
Beragyogod lelkemet,
Szorítod a kezemet.
Édes e rabság akármennyire is fáj,
Múlik az idő, nem szabadulok ki soha már.