Összes megtekintés: 552
Sámánok az őseim
sámánok az őseim
zord viharfelhők
tobzódó szelek
nyugalomra találnak bennem
mert nem hitegetek
hiszek
hiszek
az egészben
a létben
az élet igaz szépségében
eggyé válok a világgal
s közben
magamra lelek
kis forrás vagyok
együtt hatalmas óceán vagyunk
a volt
és a lesz
a csend
és a fergeteg
szeretet
néha abban is van
amiben nem látod
Kedves Pilla!
Megtisztelő és örömteli, hogy elkezdtél ismerkedni az írásaimmal.
A sámánokhoz önkeresésem útján jutottam, és ma is úgy gondolom, hogy kár, hogy nem maradt fenn több a régi hitekből.
Ehhez a témához szívesen ajánlom még a Szűnni nem akaró eső című kis novellámat:
http://holnapmagazin.hu/proza.php?proza_id=18313
Nagyon szépen köszönöm hozzászólásodat,
szeretettel
Márta
Izgalmas címet adtál versednek kedves Márta, ezért választottam éppen ezt az írásaiddal való ismerkedésre elsőül.
"eggyé válok a világgal
s közben
magamra lelek"
Tetszik. 🙂
Barátsággal:
Pilla
Köszönöm, 🙂
Kedves Márta!
Szép elmélkedés a szeretetről az élet szépségéről.
Szeretettel gratulálok: Ica