TEGNAP ELÁTKOZTAM A VÁROST

TEGNAP ELÁTKOZTAM A VÁROST

Tegnap elátkoztam a várost,
mely védelméből kivetett.
Pofont kaptam, de számost…
Ám, ő lelketlenül nevetett.
Elátkoztam a kék eget,
száz csalókán égő csillagot,
elsöpörtem minden kis felleget,
még tagadva, hogy itt hagyott.
Mert eddig arról szólt a nóta:
csak elindul, de visszatér.
Nos, rádöbbentem azóta,
hogy nincs miért, nincs kiért.
Szívében nem élhet szerelem,
annak, aki zárt szemmel ölel.
Bilincsként szorított szerepem,
éreztem, a csúnya vég közel.
Rózsa nem nyílt soha többé,
hová két durva lába tapodott,
s én mégis áldom mindörökké
azt, a csodás, szép napot,
amikor felszította álmom,
bár, csak villanás lett az érzelem.
Gyűlölöm, mégis visszavárom,
mert, ő volt az életem.

Eger,2013.07.17.

“TEGNAP ELÁTKOZTAM A VÁROST” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    Nem tudom miért kerülte el eddig a figyelmemet. Igazán, maradéktalanul tetszik.

    titus56

  2. Remélem a sebed begyógyul, és jön valaki más, aki igazán szeret, és nem zárt szemmel ölel majd meg. 🙂

    És remélem "igazából" nem átkozódtál.

    Puszi

Szólj hozzá!