Fohász
Megindulnak
hegyek, völgyek,tengerek
én ott leszek.
Rád szakadhat
pokol, mennybolt
kimentelek.
Csak vágyva
nézz rám!
szép lassan elkárhozom,
ha megcsalsz
minden csókod
lelked is elátkozom.
S azt a szent percet,
mikor hozzám
eljöttél.
Szerettél,
majd gyáván elhagytál,
s ezzel megöltél.
kiáltom az égre:
mentsd meg őt uram!
Szenvedjek én
helyette,
ha ez utam.
Hazudtál
mégsincs szívemben
csöpp harag,
bár a lelkem
azóta bús,
hallgatag.
Nem érdekel
már az sem,
hogy mást szeret,
csak védd meg őt
inkább büntess
engemet
Neuchatel, 2009. 04. 05.