EGYMÁS MELLETT ÉLNEK

Összes megtekintés: 429 

EGYMÁS MELLETT ÉLNEK

Teltek, múltak évek…
Egymás mellett élnek.
Kihűlt a szerelem,
Lángját szél fújta el.
Szerelemből , szeretet. –
Ez már szinte más élet.
Egymás mellett élnek,
A szó már szegényes.
Gyermekek , unokák
Hoznak kis napsugárt.
Megtörik a csendet,
Játszanak , énekelnek.
Gyorsan növekednek
Ritkábban jöhetnek..
Iskola, egyetem,
Kopogtat a szerelem.
Néha azért még eljönnek
Szeretve csókolnak, ölelnek.
Mélyül a csend, ..
Közeleg a magány…
A beszéd szegényes,
Kevéssé érzelmes.

Meleget áraszt a kandalló.
Odakinn pelyhesen hull a hó.
Beborít utcát teret
S miközben az óra pergeti
Az időkereket, a két öreg
Egymást ölelve szendereg…

Budapest 2013

“EGYMÁS MELLETT ÉLNEK” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Drága Klárikám!
    Majdnem életrajzod bemutató szép versedet szivesen olvastam. Ma már szerencsés az az ember, aki meleg tűzhelye mellett összekapaszkodva nézheti az ablakon kívül lehulló hópelyheket és ábrándozhat az elmúló időben hátrahagyott emlékein. A fiatalok küszkődése meg azt hozza, hogy egyre kevesebb idő jut a családi melegség, ölelés idejére. Be kell látnunk és el kell fogadnunk. Nem vagy egyedül ezekkel a hiányérzetekkel. Sok sikert, jó egészséget Neked. Szeretettel Gyöngyi.

Szólj hozzá!