Az éjszaka halála
fekete eső hullott az éjjel
cseppjei savként marják a bőrömet
egymás után hunynak ki
a mesterséges fények
az éj sötét színpadán
a műsor véget ért
mikor a nap első sugara
bágyadtan földet ér
az éjszaka halálhírét
szirénák hordják szerteszét
vámpírok égett porhüvelyét
hordja magával a szél
hideg álmokat eszek reggelire
emberi érzelmeket desszertnek
skarlátvörös kígyók
harapnak bőrömbe
kiszívják minden életerőmet
ellopják életem
lerántva rólam a leplet
teljesen üres lettem
testemet áttetszőnek érzem
add nekem kölcsön a lelked
legalább ma estére
szaggassuk le magunkról és
dobjuk a tűzbe rongyainkat
fűrészeljük le láncainkat
táncoljunk át egy egész éjszakát
a kitépett virágok helyére
ültessünk újakat
a hazugok szájába
tegyünk igaz mondatokat
igen, ti emberek semmi egyebet
nem tesztek
csak rozsdás mondatokat ismételgettek
veszett vágyak csapdájában
vergődve jutottam el
odáig, hogy
nemet mondjak neked
lábaimat lógatom a semmibe
a szakadék szélén ülve
természetfeletti erők
tartják hatalmukban az erdőt
ki kell vágnunk minden fát, hogy
testünkbe költözhessen a madár
mert nem csak álmaimban szeretném
hallgatni az énekét.