Egészen jól

Összes megtekintés: 484 


Egészen jól

Én jól,
kicsit mint mindig,
ott,
hol zuhanni indít,
tarthatatlan,
hogy már nem tudok senkinek hinni,
elejtett álmaim
közt túl nehéz magamat vinni!
Én jól,
ahogyan hagytak,
lógok
csak egymagamban,
nem hív a lég,
szárnyaim perzseltek szakadtak,
de boldog a lét,
hogy szép emlék maradtam!
Én jól,
hogy te még jobban,
figyellek messze,
s szívem úgy dobban,
ha hallom,
hogy mint rakéta robban,
sikereidtől
nálad csak én vagyok boldogabb!

Én jól,
bár lehetne rosszabb,
ha nem írna senki
panaszos szép sorokba, de jól s most
megyek vissza, magam világába
bújva a sarokba…

“Egészen jól” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Mont'y!
    A vers formája -repkedő- hűen követi a"pulzáló"-lelket.
    "…már nem tudok senkinek hinni,"
    "…bújva a sarokba…"
    "Én jól,"
    Gratulálok: Janna

  2. Kedves Mont'y!
    Lélek mélyéről feltörő verssorokba rakott gondolataidat szeretettel olvastam. Meghatott a szeretet amivel őrzöd a múltat, és bíztatod magad azzal a remémnnyel, hogy értékes, sikeres és szép. Ez a lélekharmónia segíti át az embert a holnapokba. Kívánom, hogy még jobban érezd magad és saját boldogságod is elérjed. Szeretettel olvastalak Gyöngyi.

Szólj hozzá!