Végre

Mikor belép a mosoly szívem kapuján
minden csillogós lesz rám ragyog végre
a sárgállón édes napsugár.
Kacagva csal erre s arra
megbékélt lelkem, végre nyitott kapukra talál.
Mi eddig rút volt, ma már festői-táj
észrevenni a szépet, elengedni ami fáj,
Élni csak így érdemes!
Mit eddig nem is éreztem talán
vidámság ölel át,
lelkembe költözött egy szabad,
de békét jelképező kicsinyke madár.
Az ő dalát hallgatom most is
Így könnyebb az életem!
Bár nem tudom rám még mi vár,
ragyog a Hold szívem
nappal és este is remegve,
de szebb s jobb életet remél
egyszer biztosan rá is talál…