Ír
Napokat leüt, enter… éj tagol,
álom életművet nem űberel.
Valós Tachycard ritmus, ébredni kell!
Örök vesztes ki időt pazarol.
Fel és letöltés, nincs másik rendszer.
Túlzsúfolt a lomtár? “Hé, öregszel!”
Kispolgári sors-szövege sótlan,
jelenében mégis van bűvölet,
amit lehet kibont, elköltöget,
s telnek a lapok egyre mohóbban.
Életben tartja, amit eltemet.
Búcsúszavak… elmentett pixelek.
Merevlemezen emberi lelke.
“Tévedhetetlen” hiszi, de javít
hibát. Megbocsát… ártalmatlanít.
Hozzá igazít, van saját elve.
Napokat leüt, enter… éj tagol.
Talán megértik egyszer, valahol.