“Ma” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Szusikám!

    Továbbra is szeretem a velős költészetedet. Utánozhatatlan. 🙂

  2. Judit, akkor beletaláltam az érzésbe…
    (Az, hogy versre fakasztottalak, az nem semmi….)

  3. Mab Tee, ezt a verset egy nagyon rossz percemben írtam és persze eszembe sem jutott, hogy egyszer ilyen "méltatást" fogok alatta olvasni. Köszönöm.

  4. Kedves Szusi!

    Időnként minden annyira "összejön", hogy az ember már azt hiszi összeroppan a félelmek súlya alatt. Minden vagánysága – amit a jobb időkben összegyűjtött – eltűnik, és szinte egyik napról a másikra nem ismer saját magára… Én is voltam így.

    Remélem majd a holnap jót hoz,
    A félelem nem többé nem kínoz.
    Tavaszi szél szárítja fel könnyed,
    Kalózhajód még lát új kikötőket!

    Judit

  5. Szusikám!

    Egyszerűen hihetetlen, hogy alig néhány szóba mi mindent bele tudsz sűríteni, és mindezt eléggé látványosan. Ámulok.

    Mab

Szólj hozzá!