Elmentél Kedves

Összes megtekintés: 729 

Elmentél Kedves

Hideg csendtől kong a régi, kis szobád,
kedvenc fotelod még utánad kiált,
sóhajok csüngnek a poros polcokon,
olvadó jég könnyez’ apró ablakokon.

Fényre cserélted e földi életed,
minden mosolyom torz lett már nélküled,
bár az összes nálam hagyott gondolat
ragyogóbbá teszi lélekgyolcsodat.

Tudod, néha haragszom a világra,
mert hiányod maradék életemet rágja.
Csukott szemmel még látlak, épp olvasol,
visz a mese, tán király vagy valahol,

vagy szerelmes ifjú, karddal kezében,
a tűz vagy éppen kedvesed szemében…
Feleded a kórt mi gúzsba kötött,
pár percre lelked az úr, tested fölött.

S míg könyved bújod, csillag él szemedben,
bár olykor tekinteted kicsit megrebben,
mikor könnyet morzsolsz titokban, sután
néhány félelmetes gondolat után,

mert amint figyelmed felém fordítod
hallom, ahogy magadban némán ordítod:
– Nem akarlak egyedül hagyni Kedves! –
Féltened engem, tudod nem érdemes,

mert lelkem örökre lelkedbe fontam,
hiába fekszel most földbe fagyottan.
S bár szívemben tovább dobban a szíved,
odafent lassan, helyemet készítsed.

2013.

“Elmentél Kedves” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Gabi!

    Döbbenettel és kérdőjelekkel olvastam versed, annyira valósnak hittem. Tudom, hogy boldog családban élsz és semmiben nincs hiányod, további sok boldogságot kívánok.

    Átolvastam a hozzászólásokat, a Te reagálásodat is, megnyugodtam. Egyszerűen és nagyszerűen, átérzéssel a gondolataidat írtad le, ez a tehetség.

    Szeretettel gratulálok és ÁLDOTT ÜNNEPEKET kívánok: Viola (f)(l)(f)

  2. Kedves Germain!

    Teljesen igazad van. Elkezdtem a verset írni, majd én is úgy éreztem hogy igazából a 3. versszaktól áramlik, mintha ott lettem volna, velem történne, látnám, átélném az egészet, és komolyan sajnáltam hogy vége lett ennek az érzésnek. Hasonló előfordul velem amikor dolgozom, emberi sorsok elevenednek meg a szemem előtt, diafilmként peregnek, és amikor vége, kis hiányérzetem van. Talán azokat is meg kellene írnom. Na akkor lenne riadalom. 🙂

    Nagyon köszönöm a véleményedet és hogy rávilágítottál erre.

    Szeretettel, Gabi

  3. Kedves Tibor!

    Semminemű elvágyódásom sem a túlvilágra és senki után nincs. Tegnap láttam egy filmet ahol egy idős embert lekapcsoltak a gépekről, akkor született az első pár sor, a többi adta magát. Eszembe jutott egy kedves ismerős is közben aki nagyon beteg, ez csak tovább vitte a hangulatot. Ha minden versem szereplője én lennék akkor pásztor kutyától kezdve karácsonyfáig minden lehetnék. Ez csak egy vers.
    Köszönöm a figyelmedet, szeretettel, Gabi[/b]

  4. Húúú! Ez kemény volt! Fiatalon már a halálra gondolsz, Gabi? Vagy az elvesztett férfi után már nincs értelme az életednek? Akárhogyan is van, ütős egy vers, az biztos, s bár én sem írni, sem elemezni nem szoktam a verseket, azért azt muszáj elmondanom, hogy megrázott az írásod!!!

    Szeretettel: Tibor 😐

Szólj hozzá!