Majd, majd…
tegnapelőtt ezer dolgod akadt
ahogyan tegnap is
versenyt futottál az idővel
s ma is sietsz, hogy utolérd magad
s a holnapod perceit is felosztottad
az ezer meg egy fontos dolgoddal
s időd így már nem is marad
majd – mondod – majd, hisz tudod
a gyerek, a munka, meg az a sok minden…
s az odafigyelés ideje
csupán a gyász percére marad.
Újra rácsodálkoztam versed tömörségére és igazságára.
Alig van időnk a fontos dolgokra, mert minden egyébre fordítjuk.
Épp ezért örülök, hogy visszatérhettem, s elmondhatom ismét:
tetszik versed.
Hespera
Kedves László!
Versed jólsikerült vers!
Sajnos, az igazsága is nagy! Így bánunk az idővel, sokmindennel foglalkozunk, semmire sincs elég időnk, és lehet, hogy a végén már késő.
Gratulálok versedhez!
Hespera