Kötéltánc

Kötéltánc

Amikor elfordítod arcod…
Zavartan közénk sűrűsödik a csend,
s a két szív között feszülő kötélen –
kétségbeesve, haláltáncát járva,
az érzelem esdekelni kezd.

Cirkuszi mutatvány…
A vastaps mégis elmarad,
nem tolulnak szavak,
nem fénylik a szem,
csak szívem dobol vadul,
eszeveszetten.

Sejtemig hatoló lényedet
még szorosan átölelve tartom…
De erőm már nem elég,
reménytelenség suhan át az arcon –
megfojt egy feltörő sóhaj,
s a szétszakadt kötélen
csak a fájdalom tépett fátyla lóg,
s én tőled megválva nincstelenként
vezeklek valahol.

2013.10.04

“Kötéltánc” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Sodor az érzelem szépséges versedben.
    Szépen felépítve.
    Szeretettel gratulálok: Ica
    (kár lett volna nem olvasni! Érzelmi élményt adott)

  2. Kedves Icukám.. köszönöm megtisztelő figyelmed, értő, értékelő, véleményed.
    szeretettel
    Ilona

  3. Drága Ilonám!

    Csatlakozom Gyöngy mami hozzászólásához. Ez valóban a csalódott, kifosztott érzelmek jajszava.
    Gyönyörűen megkomponált vers.
    Szeretettel gratulálok: BogIcu

  4. Kedves Tatoskám…egészen meghatottál .. tökéletesen átérezve a versem lényegét ..:):) köszönöm szavaidat
    Még annyit ..az Ígéretemet betartom….:)
    millió ölelés
    Ilona

  5. Drága Ilikém.
    Mivel ismerlek dupla ámulattal olvastam mélyröl jövő érzéseid gyöngyözö sorait. Benne van az egész lényed a mindent adó, de csalódott, kifosztott érzelmek jaj szava. Gratulálok szép versedhez és sok sikert kívánok.
    Szeretettel Gyöngyi

Szólj hozzá!