Ma oly szép volt a táj ott, ahol jártam
harsány zöld fű között ejtőzött árnyam –
kacagva várt a Nap, intett, hogy menjek
indultam…s közben rám leltek a rendek.
Szűnt a nagy zsibongás szívem tájékán
vérem ösvényén tettem szótlan sétám –
léptem, mint ki félénk, óvatos, szende
láttam magamat kinn és benn, egyszerre.
Hangját hallottam hozzám hajolt gallynak
(kedves szava vajon most kinek vallhat?) –
vén Földről mesélt, holmi gyökerekről
épphogy emlékszem…kiment a fejemből.
Gondolkodtam, míg faltam az ág szagát
arra eszméltem, hogy az ember Barát –
nem növeszt már tüskét lelkén a fölény
nyugalom-tanyát emelt a „fény” körém.
Csendes, friss sziget a Természet Háza
benne szobát kaphatsz bensőd bajára –
fürdőd lehet, konyhád, hol Békét ehetsz
…ó, Ég! engem minden nap Felé eressz!
(2014. május vége)
[u]Etel kedves![/u]
Köszönöm szépen értő olvasásodat, hisz minden alkalommal örömmel tölt el, amikor meglátom, hogy nálam jártál. A kiemelésekkel megtisztelsz. Szeretettel fogadtalak. 🙂
[u]Mamim![/u]
Nekem legalább ennyire jó, ha tapasztalhatom az érdeklődést.
Hálásan köszönöm kedves, lélek-ölelő szavaidat. 🙂
Szeretettel. Éva
Kedves Éva!
Mit is mondjam szép versedhez, amit mások előttem már el nem mondották? Tetszett! Jó volt itt járni, jó volt olvasni.
Szeretettel: Jártó Róza /mami/
Drága Éva!
" Csendes, friss sziget a Természet Háza
……
fürdőd lehet, konyhád, hol Békét ehetsz…"
nagyon tetszenek gondolataid, soraid.
Gratulálok!
Szeretettel. Etel
Nos, már össze is futottunk. 🙂 Örülök, ha át tudtam adni piciny életérzést, apró természet-dallamot. Írok én kedves, elég sokat, csak legyen, aki elolvassa. 😉 Köszönöm szépen Ancsa, hogy benéztél, szóltál. Üdv. Éva
Drága Marika!
Reméltem, hogy valami ilyesmi érzetet tudok kelteni. 🙂
Örülök, hogy eljöttél, nagyon köszönöm. Szeretettel. Éva
Évikém!
Ez gyönyörű, szinte elrepít a szabadba soraival!
Szeretettel:
Marika
[u]Miklós kedves![/u]
Neked is igazat kell adjak, úgy van, ahogy mondod. (a zárójeles dolog) Először én is arra hajlottam, de aztán soknak véltem (úgy) a gondolatjelet…bár, csak eggyel lenne több, az meg nem lehet sok. 😉 Javító-szándékú, barátságos véleményedet nagyon szépen köszönöm. Örülök, ha jónak találod.
[u]Drágagyöngyöm![/u]
Ez a két mondat most bearanyozza az estémet. 🙂
Hálás köszönet érte. Örülök, hogy ide is benéztél.
Szeretettel. Éva
Éva, ez csodás vers! Szeretem a lelked! (f)
Gratulálok nagyszerű vers. Ha megengedsz egy észrevételt a közbevetésnél a zárójel helyett versek esetén a gondolatjel az elfogadottabb, bár a zárójel alkalmazása sem szabálytalan, de az inkább értelmező/magyarázó közbevetés esetén gyakoribb.
Baráti tisztelettel : / Miklós /
[u]Kedves Judit![/u]
Megtisztelő, hogy ily hirtelen – a közzététel után – el is olvastad. 🙂 Valóban a természet felvillanyzó és üdítő szerepéről szóltam. Javaslatod megszívlelendő, ki fogom javítani "elméláztamra". Az illatát nem kívánom módosítani, szándékos a "szaga". (nem a rím miatt, hiszen az így is, úgy is megfelelő) Köszönet a látogatásért, szavaidért.
[u]Drága Lexim![/u]
Neked is nagyon örülök, jó, hogy visszatértél. Őszinte köszönet az olvasásért. Puszillak.
Éva
Kedves Évike…szeretettel olvastam versed.;)
Kedves Éva!
A természet kedves, és gyógyító oldalát írtad meg a versedben.
"Medicus curat, natura sanat" /a természet gyógyít, az orvos kezel/ tartja a mondás, a természet harmóniája segít megtalálni a saját belső harmóniánkat, ami jó érzéssel tölt el bennünket.
A "harsány zöld fű között ejtőzött árnyam" verssorodat nagyon szépnek találtam!
A "Gondolkodtam, míg faltam az ág szagát" verssorodnál megállt kicsit a szemem az olvasásban, mert olyan furcsán kilógott ennek a sornak a hangulata, a vers hangulatából számomra.
"Méláztam, míg faltam az ág illatát" szerintem jobban belesimulna.
Judit