Gyónás

GYÓNÁS

Összezavart aggyal,
riadt tekintettel
Állok az Út végén
bús, leszegett fejjel
Rosszat tettem Atyám,
komoly bűnbe estem,
aki másé volt már
oly’ férfit szerettem,
Karoltam, öleltem,
belevájtam lelkem,
forrón ráfonódtam,
hogy soha nem eresztem.
De szerelmünknek fénye,
tündöklő reménye
megfakult, füstbe ment,
oly csúnyán lett vége.
Szidtam, átkozódtam,
nem önmagam voltam
Könnyeim záporát
szüntelen ontottam…
Mégis elment tőlem
árva lett belőlem,
és ami nagyon fáj
nem is tud felőlem.
Nem érdekli sorsom,
összetört reményem
Csak az új hitnek él,
ellenáll keményen.
Nem egy másik asszony
rabolta el tőlem
Hanem maga az Úr…
Kitépte belőlem.
Kétes útra vitte,
és ő szentül hitte
el tud majd feledni,
enyhet lel a hitbe’.
De, templomi csöndben,
áldott mise közben,
az én orcám látja,
és záporozó könnyem.

Eger,2014-07-30.

“Gyónás” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Lélekből szakadt gyónás ez valóban. A penitenciát is leróttad…

  2. kedves Icus és Zsófi!
    Jól esett, hogy nálam jártatok, és kedvező hangú véleményt írtatok. Köszönöm.
    Szeretettel F.Rózsa ( Vadvirág)

  3. Kedves Rózsa !

    Nagyon szép vers amit írtál , annak a bizonyítására, hogy a szerelmet egyedül csak az imádat képes felülmúlni.

    szeretettel gratulálok, Zsófi

  4. Kedves Rózsa!
    Őszinte, emberi vers, kegyetlenül nehéz tartalommal.
    Szeretettel: Viola (f)

  5. Köszönöm Mab Tee, minden hozzászólás örömmel tölt el, és erősebbé tesz. Valóban megtörtént a megbocsájtás az életben, bár nagyon nehezen….talán ettől lett nemesebb, emberibb. Szeretettel Vadvirág

  6. Kedves Rózsa!

    Szép gyónás, melyből kiérezni a megbánást és valahol a megbocsátást is, és szerintem ez a legfontosabb üzenet.

    Üdv: Mab Tee

Szólj hozzá!