Wang Tjiang, a hunok fejedelemasszonya

Wang Tjiang, a hunok fejedelemasszonya

Élt egyszer valaha, sok-sok éve már
A messzi Kínában egy világszép lány.
Háromezer feleség között mindig
Császári háremben viszály folyt estig.
Vetélkedőktől pénzt kapott a festő,
Mind akart már lenni „a következő“.
Egy lány akadt, ki nem versengett soha
Róla készült csúnya kép, mostoha.

Állandó harcok a hunokkal, elég!
Legyen egy kis nyugalom, békét, békét!
A zálog? Ajándék. A háremből lány,
Akit addig még nem látott a császár.
Hun fejedelemnek jó lesz a csúnya!
Nagy pompával mehet, gyönyörű a gúnya.
Búcsúünnepen a hatalmas császár
Először látta meg a világszép lányt.

Forró szerelemre lobbant a szíve,
Mely addig még nem szeretett sohase.
Hiába. A szó adva. A lány tova.
A boldogtalanság nem múlik soha.
Hun fejedelmi esküvőn régi szokás
Úgy zajlik, mint egy ősrégi lányrablás.
Fejedelemasszony tiszteletben élt,
Nagy becsben tartotta mindig a hun nép.

Megjegyzés. Wang Tjiang történelmi személy, az esküvő i.e. 33-ban volt.

“Wang Tjiang, a hunok fejedelemasszonya” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Hespera,
    köszönöm gratuláló kedves szavaidat, örülök, hogy tetszett.
    Szeretettel üdv:
    Márta

  2. Kedves Márta!
    Érdeklődve olvastam Wang Tjiang történetét.
    Nagyon jó, hogy megírtad!
    Gratulálok!
    Tanulságos is, szép is.
    Hespera

  3. Köszönöm a gratulációdat, kedves Etel, örülök, hogy elolvastad Wang Tjiang történetét.
    Szeretettel üdv:
    Márta

  4. Szeretem ezeket a "monda" szerű írásokat, ami ebben az esetben valóság is lehetett.
    Gratulálok versedhez!
    Szeretettel,
    Etel

  5. Kedves Vadvirág,
    örülök, hogy tetszett Wang Tjiang életének története, s köszönöm a hozzászólást.
    Szeretettel üdv:
    Márta

  6. Köszönöm az érdekes történetet, és a szép küllemet. Jól elszórakoztattál, miközben okosabb is lettem, hisz a fő mondanivaló: a pénz hatalma, ez esetben egy élő ajándék a béke elérése érdekében, mely országokat, és ez esetben egy igaz szerelmet képes romba dönteni, de barátságokat, nyugalmat is teremt. Szomorú, de ilyen a világ – s nem csak régen, hanem ma is.
    Szeretettel olvastam monda-értékű versedet. Vadvirág

  7. kedves Zsermen!

    Azt hiszem, vannak esetek, amikor érdemes, és vannak esetek, mikor nem érdemes egy-egy legenda valóságalapjával foglalkozni.
    Mire gondolok?
    Kétféle dologra, mondhatnám úgy is, hogy egy "pro" -ra és egy "contra" -ra.

    1. Kezdeném a contra -val. Milyen esetekben érzem úgy, hogy nem érdemes egy legenda kapcsán megtörtént események beazonosításával és idöbeli elhelyezésével foglalkozni? Olyankor, amikor egy legenda már hasonlóvá vált egy mitológiai történéshez, mikor olyan történést beszél el ami már mintává — vagy ahogy a pszichológusok mondják archetípussá — vált, és ez a minta már sok ember életére hat öntudatlan. Ilyenkor gyakran nem is lehetséges az egy idöponthoz rögzítés, mert a minta "különbözö megvalósulásai"-nak a részletei már lehetséges, hogy módosították az eredeti legendát. Ez nemcsak legendával, mitológiával is elöfordul, gondolok például a sok mindent hordozó Zeusz figurára.
    2. Pro.
    Erdemesnek tartom a legendák tényleges alapjával való foglalkozást például olyan esetekben, amikor egy uralkodó halála után kvázi a politika érdeke bizonyos legendák megteremtése. (Nem tudom, hogy foglalkoztak-e ilyen szempontból például a Mátyás király körüli legendákkal.)
    Sok ilyen volt a történelem folyamán.

    Es Wang Tjiang? Vajon miért maradt fenn olyan sokáig az ö története?
    Biztosat nem tudok, de néhány feltételezésem van. Az akkori Kínához nem minden terület tartozott hozzá, ami ma hozzátartozik. Most nem csak Tibetre gondolok, hanem például Mandzsúriára. Az ottani emberek valamelyest fizikumra is különböznek / különböztek a Kína déli tartományaiban élöktöl. Ez magyarázhatja egy kicsit a csúnya lány — világszép lány kettösséget is (függetlenül attól, hogy a lány nem akarta, hogy róla kiretusált képet készítsenek). Es ha például hadifogolyként került a hárembe, az még egy motivációval indokolhatja egyébként is elképzelhetö és érthetö magatartását.

    Üdv:
    Márta

  8. Zsermen,

    azt hiszem, hogy a Jézus asszociációddal kissé már messze kerültünk ettöl a verstöl, de nem baj.
    Ha nem érzed indiszkréciónak, megkérdezném, hogy olvastad-e a következö két Jézus történetet vagy valamelyikét:
    1. Nikos Kazantsakis: Az utolsó kísértés (nem tudom, hogy ilyen címmel jelent-e meg magyarul, én németül olvastam, Die letzte Versuchung)
    2. Michail Bulgakov: Mester és Margarétájának a Jézus fejezeteit.

    Ha nem ismernéd öket, de szeretsz olvasni — feltételezem — akkor tudom mind a kettöt ajánlani. (Bár az elsöt a Vatikán indexre tette, de talán már nincs ott; a második pedig a Szovjetunióban volt évtizedekig betiltva, és ezért a feketepiacon csak horribilis összegekért lehetett kapni.) Remélem ma már könyvtárakban is elérhetöek.

    Üdv:
    Márta

  9. Zsermen,

    nem hiszem, hogy ostoba, aki kérdéseket tesz fel; valószínüleg éppen ellenkezöleg: gondolkodik.
    (Dubito, ergo sum — kételkedem, tehát vagyok. 🙂 )

    Néhány rövid válasz:
    1. Kit mikor mi fog meg érzelmileg, ez ugye nagyon szubjektív. Más helyeken való reakciók alapján is úgy éreztem, hogy ez a vers inkább a nöi olvasókat fogta meg. Talán azért, mert nöi sors. Egy férfi akadt, aki úgy reagált, hogy örül, hogy nem kínai császár — s ez számomra nagyon szimpatikus volt.
    2. Miért nincs nyoma a magyar népregékben? El tudjuk választani, hogy mi maradt fent — és legalább valamelyest közismert — ténylegesen népregeként, és mi Arany János munkásságának köszönhetöen? Talán még az is nehezen fejezhetö ki pontos évszámmal, hogy mikor kezdödött a magyar nép?
    3. A tiszta vérre vonatkozó állításoddal nem tudok egyetérteni, már csak azért sem, mert ennek a kifejezésnek szerintem annyi definiciója lehet, ahányan használják, és nem tudom, hogy mit értesz alatta — de nem baj. 🙂
    4. Igaz-e a mese? Melyik kétezer évvel ezelötti történetröl tudjuk ezt bizonyítani? A források alapján, amiket olvastam (Pu Sung-ling kötetek) úgy érzem elhihetö, hogy így történt meg.
    (Mi tünt benne valószínütlennek? Korrupció a császári udvarban? ) 🙂

    Örülök, hogy olvastál, 🙂

    Üdv:
    Márta

  10. Kedves Viola,

    örülök, hogy tetszett Wang Tjiang története.
    Ugy maradt fent az évszázadok során, hogy vásári mutatványosok játszották el és mesélték az élettörténetét. Körülbelül 1600 óta vannak írásos emlékek róla.

    Szeretettel üdv:
    Márta

  11. Kedves Márta!
    Nagy érdeklődéssel olvastam ügyes versedet, tetszett.
    Szeretettel: Viola (f)

  12. Kedves Andrea /Mab Tee/,

    örülök, hogy olvastál, és hogy hasonlóan gondolkodunk erröl (bár én azt hiszem, néha lehet az a csipet egy kicsit nagyobb falat is). 🙂

    Szeretettel üdv:
    Márta

  13. Kedves Márta!

    Csipetnyi történelem sosem árt, hát még versbe foglalva.

    Üdv: Mab Tee

  14. Keves Judit,

    örülök, hogy tetszett ez a történet.
    Ugy érzem, még nagyon sok minden ismeretlen van a régmúltban, amiröl érdemes lenne tudnunk. Es, mint Te is irod: "ami már elérhetetlen, az becsesebb", ez is azt mutatja, hogy az emberi természet változik a legkevésbé.

    Köszönöm a hozzászólásodat,
    szeretettel üdv:
    Márta

  15. Kedves Gergely,
    köszönöm a hozzászólásodat, szeretem az olyan hozzáállást, hogy mindenböl tudunk valamit tanulni. 🙂
    Szeretettel üdv:
    Márta

  16. Kedves Márta!

    Tanulságos a történet, és nagyon ügyesen foglaltad versbe!
    Bizony, amíg elérhető valaki, /vagy valami/ sokkal kevésbé becses, mint amikor már elérhetetlen.

    Judit

Szólj hozzá!