Rózsák
A téli nap most reám fonja bágyatag fényét,
te épp egy másik bolygóra távoztál hirtelen,
tudom – bár nem vagyok se látnok, se jós – a végét,
itt kopog az öregség – bús, rút banya – szüntelen,
legyintek: viselek még néhány háborút s békét,
amíg visszatérsz, s a rózsák kinyílnak csendesen.