Néha…

Néha…

Néha jó lenne hallgatni,
s meghallani tiszta hangjait
az árván maradt csendnek.
Néha jó lenne letenni
a vállamra nehezedett terhet,
majd lehunyt szemmel felvenni
a halomból a legnehezebbet.
Néha jó lenne rálelni
elkeskenyedésére az útnak,
s nem tétovázni,
menni, amerről a szelíd szelek fújnak.
Néha jó lenne hinni,
s mustármagként növekvő hitemből adni
a hitét vesztett hitetlennek .
Végre jó lenne tudni
e kimért időben megtudni
igazságát az időtlenségbe menekült igazságnak,
s vérző lelkem fekete vermében
széttaposni csíráját
minden embertelenné tevő gazságnak.