Sárból csak piszkos kézzel alkothatsz
Fodrozódva hízik a vágy
Az agykérget hullámok mossák
Alakodat így vésem ki képzeletemből
Elefánt siratta fehér csont
kivérzik minden gondolat
Ami körülötted forog
Egy lusta angyal, egy szobor
A remény kegyetlen mint Árész
Mert öldököl téged a hit
Hogy egyszer lüktetni látod ami szép
De lázad most a hűséges vér
Szerelmet vall álmoknak vonásaidnak
Tekintette végül megcsillan
Táncol a láng tükörképe
Mind a ketten fürdetek a halálban