Pygmalion

Pygmalion

Sárból csak piszkos kézzel alkothatsz
Fodrozódva hízik a vágy
Az agykérget hullámok mossák
Alakodat így vésem ki képzeletemből

Elefánt siratta fehér csont
kivérzik minden gondolat
Ami körülötted forog
Egy lusta angyal, egy szobor

A remény kegyetlen mint Árész
Mert öldököl téged a hit
Hogy egyszer lüktetni látod ami szép
De lázad most a hűséges vér

Szerelmet vall álmoknak vonásaidnak
Tekintette végül megcsillan
Táncol a láng tükörképe
Mind a ketten fürdetek a halálban

Szólj hozzá!