Csillaghullás
Csillagok hullanak, égi jel,
nézem a holdat, hogy ránk figyel,
meztelen reményünk fentig ér,
végtelen álmot, időt remél.
Ezüstös fénye, hogy ránk csorog,
lelkünkben felizzik száz dolog.
Mégis csak egy marad meg csupán,
a könnyem hull csókjaid után.
Cirógat, ringat a kósza szél,
panaszos ajkunk most nem beszél.
Suttogva libben a fák alól,
vigasztal, csendesen átkarol.
Kóborló vágyaknak szárnyat ad,
reményből sző nekünk álmokat,
imába foglal a halk szavunk,
szikrából fénylő tüzet rakunk.