Jő az éj

Jő az éj

Lopakodva jő az éj,
holdkaréja útra kél,
égbolt ében mezején,
sűrű csillagfövenyén.

Szikrázó a csillagéj,
titkot regél, súg a szél.
Megérint a messzeség,
rejtély, ismeretlenség.

A távol most oly közel,
ég összeér a földdel.
Tó tükrének fényhídján,
átível a holdsugár.

Halk dallam szól valahol,
tán szirének dala szól,
száll éter hullámokon,
andalítón, altatón.

“Jő az éj” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Barna!
    Köszönöm észrevételedet és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Rózsa! Nagyon szép, kellemes hangulatú vers…A helyesírásra odafigyelnék, és átközpontoznám a verset…gratulálok szeretettel:B

Szólj hozzá!