Jő az éj
Lopakodva jő az éj,
holdkaréja útra kél,
égbolt ében mezején,
sűrű csillagfövenyén.
Szikrázó a csillagéj,
titkot regél, súg a szél.
Megérint a messzeség,
rejtély, ismeretlenség.
A távol most oly közel,
ég összeér a földdel.
Tó tükrének fényhídján,
átível a holdsugár.
Halk dallam szól valahol,
tán szirének dala szól,
száll éter hullámokon,
andalítón, altatón.
Kedves Barna!
Köszönöm észrevételedet és gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Rózsa! Nagyon szép, kellemes hangulatú vers…A helyesírásra odafigyelnék, és átközpontoznám a verset…gratulálok szeretettel:B