Lelkem katedrálisában

Lelkem katedrálisában

Kemény sziklába vájt kaput nyitok,
hogy lelkem katedrálisában,megszentelt
oltárra tedd hófehér virágod.
Te, ki beteljesülve egy nagyon várt tavasznak,
kinyíló hajnalát szíveddel átkötöd.
Légy a Nap,vagy akár az éjszaka,
legyél a születés,vagy a halál maga,
csak mélyre zárva őrízz magadba,
hogy lelkedben lakva térjek majd haza.

“Lelkem katedrálisában” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Zsófi !
    Számomra pedig az a megtisztelő,hogy felfigyeltél rövid kis versemre.
    Nagyon kedves vagy,hogy pozitívan értékeltél.
    Köszönöm hozzászólásodat !

    Szeretettel ölellek:Vali m.

  2. Kedves Barnaby !

    Köszönöm az őszinte értékelést.
    Tökéletes a "megfejtés".

    Ugyan a vers hangulatához nem illő a vicces stílus,de én megengedem magamnak.
    Ki nyert ma…..?
    TE.
    Én meg köszönöm,hogy megnyerted.:)…..1o éves versem egyikét.

    Üdvözlettel:Vali m.

  3. Nagyon mély ,és nehezen megmutatható érzésekről, érzésről szólsz a versben.Hófehér virág:a tisztaság, a szűziesség, az erény, az élet-és a halál színe is…itt a születő érzésről, egy szerelemről van szó.Legyél a Mindenség Te, és én neked, úgy zárj szívedbe, mint egy mélyen elzárt katedrálisba…ezt mondta nekem a versed.Gratulálok, kedves Vali-mami, nagyon -nagyon "átjött" a vers gondolatisága, üzenete.Üdvözöllek:B:)

Szólj hozzá!