Szárnya szegett
Meg nem unva kapar karmával,
bamba szárnyas barátunk,
remélve, temérdek kukacot
elfagyott termést, bőségszarút
ugyan azon ponton, kopott föld
felszínén.
Meg nem unva kapar karmával
ugyan azon választ kapva,
magára erőszakolja, a remény palástját
s nem kérdi meg többé, Miért? Mert
választ kutatva, holt hamvában áll
a gondolat. Most meglelem.
Ez az élet, csúfondáros próbája?
Ugyan azon helyzetben botorkálva,
vakon tettetni, s ajkakkal imára
szánva az időt, meg nem áll
tapsikol, s kulcsolt ujjakkal,
hőn várt csodára vár?
Meg nem unva kapar karmával
kit elhagyott már, az árvák Ura
s ő dicsben lengve, kissé szájtátva
várja, azt az egyetlen szót
remegő ajkakkal rebeghesse:
végre valahára! Megleltelek hát…
2015.03.26
Mert a Karma úgy is beteljesedik…és felesleges idegeskedni, hogy nem…persze hogy nem unja meg a kaparást…megleli amit keres.Gratulálok versedhez. szeretem, ha egy vers túlmutat a pillanatnyi értelmezésen, amit az olvasása nyújt. Ez olyan, gratulálok:B:)
"…egyetlen szót"
Szép és elgondolkodtató ez a vers.
"Ugyan azon helyzetben botorkálva,"
Nagyon nehéz, de nem lehetetlen meglelni.
A remény győz.
Janna