Mosolyest
Az est,mint házaló,
benyít kis világom kapuján,
vállán hátizsák, benne
panaszok, zavart mosolyok,
de a szellemkedvesemé meztelen,
mint a lelke,
melle csillog,
kerek,mint egy cseresznye,
bátorít,hogy újaimmal érintsem meg,
simogassam,mint méh a virágkelyhet.
Izzunk tüzünkben szótlanul,
sötét jaksahordák csókjaink játékát kémlelik,
dülledt szemük villog, mint kaszaél…
De ez a mi esténk:
riadó nélküli.