Üvöltenék

Megosztás
 | Nyomtatás | 10 hozzászólás | 788 megtekintés | Kategória: (Archív) pályázati versek| Szerző:

Üvöltenék

Sötétség telepszik a falakra,
várom a holdat, tán kivilágítja.
Nem tud kitörni a fekete fátyol alól,
az utcán is, korom sötét honol.

Meredt szemmel figyelek,
egy kis fény sem csillan meg,
lassan az ablakhoz megyek,
eszembe jut, gyönyörű fekete szemed.

Neked szólok, hozzád beszélek!
Válaszra várok, választ tőled kérek?!
Tátong az űr a lelkemben,
vér csillan meg, kettétört szívemben.

Látod? Összeroppanok!
Látod? Boldogtalan vagyok…
Hiába is hullt már le az özvegyi fátyol,
lelkemben, örökre feketeség táncol.

Üvöltenék! Nem tudok..
Úgy szeretnék… Akarok!
Sírni szeretnék, sírni akarok!
Nem tudok sírni… Nevetni sem tudok.

Istenem! Segíts, mert nem tudok élni!
Istenem! Segíts, segíts legalább félni!
Nem félek, de nem is élek,
nem nevetek, de nem is remélek.

Minden érzésem veled elköltözött,
utánad sietek, érte jövök.
Gyújts egy kis fényt, merre induljak?
Sötét árnyak fognak: visszahúznak.

“Üvöltenék” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  3. Húú Kedves Éva ez egy reményt vesztett pillanatról szól. Olyanról amikor az ember nem talál kiutat bárhogy keresi. Az ilyen pillanat érzésekor azonnal át kell aludni a hátralévő időt a napból
    mert másnapra virradóra másként látszik minden és oldódik a feszültség.

    Szeretettel gratulálok, Zsófi

  6. Kedves Éva!

    Igen, a fájdalom néha megbénítja az embert! Kiáltana, üvöltene, nevetne vagy sírna, helyette csak áll összetörten, némán!
    Jó vers, bár fájdalmas, de átjött versedben ez az érzés!
    Gratulálok szeretettel: Kata (f)(f)

  8. Kedves Éva!Nagyon jó a versed, átérezhető belőle minden fájdalom, érzés…csak a legjobbakat kívánom neked, és felhőtlen örömöket.Szeretettel gratulálok:B:(f)

  10. Kedves Éva!
    Hallom az üvöltést és átérzem minden szavát. Benne vannak az én gondolataim is.
    Nagyon kifejező, segítség kiáltó, szívesen olvastam.
    Szeretettel: Viola (f)

Szólj hozzá!