Én mindig visszatértem
( vázlat)
kínosan boldog magyar alomvilágból
mindig visszajöttem,
béna, csonka elátkozott mában,
hogy milliószor átéljem a hiányt,
újragyúrva , csak magamnak, felőrülten
a szétmállott HAZÁM agyagarcát, hogy
megbizonyosodjak:
-velem vagytok e béna,csonka,elátkozott
mában…
igen, itt vagyok, visszajöttem e pokolba,
hogy itt faragjam a remény székelykapuját,
várjam az igazság napját, hogy
törjem- zúzzam a hamis határköveket
-a végállomásig…