Trójai Ballada

Trójai ballada

1.

“Bort a búra!” – kiáltott Agamemnót, s fogta poharát,
Kimért mosollyal bólintott és kortyolt tovább.
Az este jól alakult, nem lett háború a cél,
Trója hercege másnap békével hazatér.

Ám a baj, akkor jön, mikor Meneláosz felkel,
S ágyában, egyedül fordul meg, reggel.
Ordítja, szép hitvese nincs mellette,
Egy halász ember megsúgja: Párisz elvitte.

“-Óh, kárhozat fejedre, hercege Trójának,
Háborút üzentél népednek s hazádnak.
Akkor nyugszom csak meg, ha fejed kezemben,
Ha nőmet s földedet, magamnak megszerzem!”

Azonnal siet bátyjához Meneláosz, Mükénbe,
Legyen a király most büszke vezére s testvére.

2.
Mikor Ektor a bűn szagát hajóján megérzi,
Agyát a düh hamar felemészti,
De szereti fivérét, annak akármilyen bűne,
Hogy a más asszonya lesz az ő hitvesnője.

– Öcsém Párisz, mit tettél? Bolond tán a fejed?
Hogy hazánkat éhező farkas elé veted?
Megéri e nő azt, hogy koronám helyett,
Fejed díszelegjen, a palotánk felett? »

– Kedves bátyám Ektor, légy elnéző velem,
Heléna nélkül, mit sem ér életem!
Küldj engem is vele ne csak őt magába,
Halljunk meg inkább eggyütt, az idegen Spártábа! –

«- Jajj fejünkre testvér, de harcolni fog Trója,
Nem én leszek sorsod elrontója!
Legyetek hát boldogok, s készítsünk fel téged!
Mert Meneláosz lesz az eljövő vendéged!»

3.
Meneláosz dühe már át ment vágyódásba,
Az ő kezei lesznek Párisz golgotája,
S asszonyát meghozva Trója is ővék lesz,
– Micsoda csodás birodalmuk lesz! –

“Megölöm Páriszt s nőm is enyém,
Trója is ott lesz a testvérem kezén
Rusnya kis hercegnek feje karóra,
Ádázul ütött az útólsó óra! “

Meneláosz keze, halálra viszketett,
Párisz meg kardól félve reszketett,
Bár szíve helyén volt, mindíg a fiúnak,
Nem volt sose kardja s művésze a harcoknak.

Jő az est sötét lesz, Agamemnót tárgyal,
Ő akar végezni Ekorral, Trójával,
Félő, hogy falai nem engedik nyerni,
Több harcost kell csatába küldeni.

4.
Bizony ezt jobban, át kell rágni,
Jobb lenne Achilleusz karja mellé állni.
Bár nem szolgál hűen, senki nem élte meg,
Ha Achilleusz rá emelt kezet.

Megy a küldönc kérni Achilleusz arra,
Hogy legyen ő a Spártaiak erős Góliátja.
S soká győzködi Achilleuszt erre,
De a végső igen elhangzott estére.

“Hát legyen görögök, veletek tartok,
Bár mióta élek, magamért harcolok
S ne gondold te ember, kit Agamemnónak hívnak,
Hogy ezentúl téged hűen szolgállak.

Nem vagy a királyom, nem vagy vezérem,
Nem adnám érted egyetlen csepp vérem,
De anyám megkért s ő érte teszem,
vedd ezt szívességnek, mert nem lesz több ilyen!”

5.
Achilleusz lett védnőke Spártának,
Mert nincs megállója az ő kardjának.
Erős mint a bika s fürge izmos lába,
Akármelyik bunkó ütését megállja.

De az első harchoz, nem adta erejét,
Egy nő miatt nem pocsékolja drága idejét.

„ Menjen Meneláosz saját kezével,
S bírkózzon meg egyedül megannyi dühével!
Ha szükség lesz rám, tudjátok, hol tábor helyem,
Mindaddig… ott pihentetem kardom s kezem.”
6.

Dőltek a katonák a hatalmas csatában
Megállt a vér is az ember fiába,
Amerre csak látni halott görög fejek,
És Meneláosz teste is,vérben hentereg.

A harcot Trója nyerte, sokak örömére,
Ünnepelt a város polgára s vezére.
Majd mikor a körasztalnál, beszédet tartottak,
Egy igen ostoba döntést meghoztak.

-Az istenek velünk, kicsoda ellenünk?
Támadjunk este, s a sötét lesz fegyverünk!
Megszólalt Ektor: ” Rossz a jóslat vének,
Feltálaljuk embereink, mások ebédjének!

Tegnap Achilleusz nem harcolt velük,
Némán pihent a sátorban a legjobb fegyverük.
És jobb dicsősen ülni, mint életet oltani,
Nyugodjon meg seregünk, nem kell pusztítani.!”

7.
De a bölcsek, dacosan döntöttek,
S a támadásra estére készültek,
Megtámadták a görög haditáborhelyet,
Kiontottak megannyi életet.

Ektor is harcolt sok katana halála
Lett kardjának vérző kaszabolása.
S azt gondolván Achilleusz elé esett
Legjobb erejével szúrta meg.

Mikor fejéről sisakját letépi,
Egy ismeretlen arc köszön vissza néki,
Ez volt Achillesusz kisebbik fivére,
Anyai ágon, egyetlen unokatestvére.

8.
Reggel felkel a fekete sereg,
Achilleusz még ágyban hentereg.
Lesz a hír súlyos, mit hallani kéne,
A harcban elesett egyetlen testvére.

S hallva ezt Achileusz, dühe és bosszúja,
Indítja támadását, vissza Ektorra.
Hosszú harc után, elesik a herceg,
Testét porban húzva gyalázza meg.

Húzza a táborig Ektor véres testét,
Kémleli mindenki Achilleusz tettét.
Majd ott hagyja a porban fektetve,
Nem lesz a teste balzsammal megkenve!
9.
Ott porlad el majd, mint vad a dögvésztől,
Csak ő harcban hallt meg Achilleusz kezétől.
De nagyobb a bánat, ahogy e holtra tekint le,
Mit érezhet most gyermeke s fele?

Este a Trója királya lopózik oda,
Hadd vigye fia testét temtni haza.
Achilleusz csodálva kérdi:
„Nem féltél e király, idegenbe lépni?

Megölhetnélek, el is tipornálak,
Nem lenne vezére a dicső Trójának.
Mégis melyik papod rendelete,
Ide kúszni mászni, kinek ment el esze?

” Achilleusz harcos, add nekem testét,
Hiszen élte már úgy sincs, mi hasznád lelnéd?
Ennyi örömet hagyj, ha már őt elvetted,
Ne sorvadjon el mint állat, melletted.”

Achilleusz szíve felenged egy percre,
Már meg is bánta, hogy Ektort megölte.
Jobb herceg volt, mint az ő királya
lám a jónak vége, s ő iszik halálára.

” Menj Király, temesd el fiad,
Bátor ember lehetsz, ha erre hozoot utad.
Legyen hogy te akarod, vidd el fiad testét,
Gyászljátok három napot, s három teljes estét.

Addig egy katonám sem támad meg titeket,
Szavamat adom rá e percben neked.
Meddig nem megy le fiad virrasztása,
egy lépés sem tesz hozzád, a görög katonája.

10.

Három nap hamar ment, készítettek
A görögök Falovat építettek
Beállítják azt Trója kapujába,
S belemásznak gyorsan a ló hasába.

Kint súlyos lempra tombol sokak halála,
Lett a betegség súlytó hatása,
S ennek örülve, mondván: Istenek ajándéka!
Be engedték a Falovat Trója városába.

Szóla a király: Nézdd népem, pusztul a görög csapat,
Itt fog meghallni a kapuink alatt.
Az istenek hűen segítettek nekünk,
Ezért ma imát mondunk s este ünnepelünk”

Beengedik a lovat mondván: Az Istenek ajándéka,
Megszentelik reggel a papok templomába.

De mikor mindenki elalszik megnyílik a ló hasa
Kimászik belőle több ezer katona,
Megtádja a fegyvertelen népet,
S a király a templomból látta az egészet.

11.
-Jaj neked Dicső hon, jaj neked Trója!
Meghallt herceged, s a néped vele hala,
Mert ahogy beengedék e lovat, falaid,
Úgy hullanak el most, magas templomaid. –

Vége lett a harcnak, Trója is elveszett,
Achilleust nyíltól ejtett sebek ölték meg.
S leégett Trója, s ki élve maradt,
Azóta szolgál, kapui alatt.

Én elmeséltem néktek, Trója történetét,
Egy régi hazának, csúfos vereségét.
Ki hiszi, ki nem, sose feledje,
Ez volt Trója, Falovas keresztje…