Kópéság

Kópéság

Hajdan a vén tónál

önfeledt kacagás –
sziréndal, éjvarázs,
csókéhes kéjsóvár,

szédítő szálldosás.
Sebtében lobbanó –
szerelmet forraló,
vágytermő változás.

Bakfislány nevetett,
repdesett szoknyája –
boldogság forrása
szívéből megeredt.

Kedvese dicsérte,
platánok tövében –
szerelme törékeny
kellemét idézve.

Éganyó napozott,
felhőnyáj kiszaladt –
Jóisten zivatart
zúdít'ni habozott.

Emlék a vén tónál

(kópésan mámoros,
csavargón sátoros) –
téblábol, s elkószál.

(2015. július)

“Kópéság” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. [u]János kedves![/u]
    Lehet, hogy le vagy rólam maradva? 🙂 Pont ilyet talán nem olvastál, de szoktam különféleképp "figurázni" és a témáim is elég vegyesek. Nagyon szépen köszönöm jóleső, elismerő szavaidat, látogatásodat. Szeretettel. Éva

  2. Kedves Éva, új forma, új stílus, legalábbis sszámomra.Én ilyet tőled még nem olvastam. Kedvesen,könnyeden játszadozol azzal a témával, amely ember-mértéékű,és emberi mértékkel vallasz róla.Tartsd meg még sokáig ezeket az emlékeket!

    Szeretettel:
    kisjanko

  3. [u][i]Vali-mamim![/i][/u]
    Igazad van, meg kell elégednünk azzal, ami maradt, ami…jutott így, az utolsó harmadban. Örülök, ha gondolataid ébredeztek közben, s tisztelettel köszönöm az értő olvasást. 🙂 Szeretettel. Éva

  4. Drága Évám !

    Önfeledten voltunk "Kópék",mert így éltük meg a fiatalságunkat.
    Az idő kereke azonban helyet kér "játszani", az utánunk érkezőknek.
    Adjuk hát a stafétát tovább,hiszen mindenkinek jár a "friss gyümölcsből".
    Nekünk már, az emlékeink édesek és zamatosak..

    A "vén tó" pedig, még mindig ott áll és várja az új kópékat.

    Köszönöm,hogy emlékeket ébresztettél !

    Szeretettel ölellek:Vali m.

  5. Nagyon köszönöm Vadvirág, hogy megjelentél szerény kis versemnél és tetszéssel fogadtad azt. Örülök ismételt aktivitásodnak, szeretettel. Éva

  6. Remek – szívhez szóló, szép emlékeket idéző – költemény. Nagyon tetszik. Örülök,,hogy hoztad a formád…sőt! Szeretettel ölel Vadvirág (aki nem is olyan vad)

    🙂

Szólj hozzá!