Piros zoknit húz az óra

Piros zoknit húz az óra

ha csuklás csipkézi perced
én gondolok rád túl sokat
mikor betű-gyapjú serceg
vers tépkedi a blúzodat

piros zoknit húz az óra
farsangot tart a pillanat
felültetve néhány szóra
utaztatlak az ing alatt

hím seftel a lelki zugnál
lelkemben mozdul minden ág
mondat s mámor együtt pulzál
lélegzeted fúj ide át

hagyom hogy varázsod hasson
énem hol éber hol kába
sétálva az inger-placcon
hozzád ér szívem póráza

itt-ott nedves ez az este
gondod marja a csók-oldat
édesül a szerda kedve
mosolyba mártott bonbon vagy