vers a kedves
alig vártam hogy veled legyek
simogasd csókjaiddal homlokom
érezzem újból tintaillatod
egy papírlapon
veled ismét kikötők nélkül
hajózni mérges vizeken szüntelen
kíntól őrjöngő partokat kerülve
egymásnak élni örök hűséggel
vadul szeretve mig űvölt a kéj
mámorunk vulkánjába újból lemerülve
szétrobban minden atomunk
s ránk nevet egy új fénycsecsemő
Nincs miért elnézést kérni kedves Rózsa (f), hisz minden véleményre kiváncsi vagyok !
Szeretettel , Ferenc .
Kedves Orion…ez természetes, talán nem is kellett volna "okoskodnom" (mert versed úgy remek, ahogy van) de én már ilyen vagyok…igazán nem rosszindulatból, s úgy érzem ezt te is megértetted. Még egyszer elnézést kérek, további sikeres alkotást kívánok baráti szeretettel Rózsa (Vadvirág)
Köszönöm a tanácsokat , vadvirag47 !
Mivel több irodalmi lapba így van megjelenve , nem változtatok .
Üdv , Orion !
Tetszik…bár, a hagyományos, rímes verselési formában többet mutatna -szerintem! –
Az első versszak minden szempontból remek.de a másik kettőnél
Pl: "egymásnak élni hűségesen…" vagy az utolsó sorban:
"s ránk nevet a holnap remény-tükre" – jobbnak találom. Persze, ez csak ötlet, mindenkinek más a stílusa.
Írj, olvass sokat, és majd kialakul egyéniséged, ráérzel, hogy mi áll hozzád legközelebb, mert "van benned valami"
Szeretettel Vadvirág