Nálam…

Nálam…

Nézz most a szemebe. Az a lelkem tükre.
Merülj el lelkemben, akár mindörökre.
Mit látsz? Mit mond a fény, mit súg a szembogár?
Látod, ahogy ott benn valaki álldogál?

A zöld üveg-falak kis szobát rejtenek.
Gondolataim van, hogy itt felejtenek.
Becsukom a szemem, s magányban ezalatt,
Vágyaim képére festem a zöld falat…

Ketrecben egy galamb őrködik egyedül,
Kalitkája nyiva. S csak burrog, nem repül.
Olyan, mint én vagyok: nem rab, elmehetne,
De nem tudja merre, vagy hogyan lehetne.

Látom szemeidet, figyelem, hogy figyelsz,
Örömmel várlak és ezután is így lesz…

Mészáros Botond,
2015. szeptember 30., Szilágycseh.

“Nálam…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. [b]Kedves Miklós![/b]

    Hálásan köszönöm, hogy meglátogattál! 😀 Elismerésed nagyon jólesett! 🙂
    Őszintén szólva most vettem észre, hogy egy szonettet írtam. Ha nem szólsz, rá se jövök. 🙂 Ösztönösen jöttek a gondolatok, és ilyenné formálták bennem a verset. 🙂

    Üdv: Mészáros Botond 🙂

  2. Forma és tartalom, nagyon egyben van, ebben a remek szonettben.
    Őszinte elismerésem!
    / Miklós /

  3. [b]Kedves Rzsike![/b]

    Ez most nagyon jólesett! 😀
    Köszönöm, hogy meglátogattál. Sajnos nem lett olyan, mint amilyenre akartam, de ez van…:D

    Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂

  4. [b]Kedves Mimi![/b]

    Nagyon örülök, hogy meglátogattad versemet és tetszett. 🙂
    Igazából szégyenlem magam, mivel csak most válaszolok… Kérlek, ne haragudj érte! 😀
    Egyébként kicsit "berozsdásodtam", de igyekszem összeszedni magam az ifjúsági pályázatra. 🙂

    Üdv: Mészáros Botond 🙂

  5. Nagyon tetszik versed Boti!
    szép elgondolkodtató sorok,jó rímek.Jól esett olvasni!
    Gondolom az első sorban elírás a szemebe-szemembe helyett.
    üdv:M:)rcsi

Szólj hozzá!