Nálam…
Nézz most a szemebe. Az a lelkem tükre.
Merülj el lelkemben, akár mindörökre.
Mit látsz? Mit mond a fény, mit súg a szembogár?
Látod, ahogy ott benn valaki álldogál?
A zöld üveg-falak kis szobát rejtenek.
Gondolataim van, hogy itt felejtenek.
Becsukom a szemem, s magányban ezalatt,
Vágyaim képére festem a zöld falat…
Ketrecben egy galamb őrködik egyedül,
Kalitkája nyiva. S csak burrog, nem repül.
Olyan, mint én vagyok: nem rab, elmehetne,
De nem tudja merre, vagy hogyan lehetne.
Látom szemeidet, figyelem, hogy figyelsz,
Örömmel várlak és ezután is így lesz…
Mészáros Botond,
2015. szeptember 30., Szilágycseh.
[b]Kedves Miklós![/b]
Hálásan köszönöm, hogy meglátogattál! 😀 Elismerésed nagyon jólesett! 🙂
Őszintén szólva most vettem észre, hogy egy szonettet írtam. Ha nem szólsz, rá se jövök. 🙂 Ösztönösen jöttek a gondolatok, és ilyenné formálták bennem a verset. 🙂
Üdv: Mészáros Botond 🙂
Forma és tartalom, nagyon egyben van, ebben a remek szonettben.
Őszinte elismerésem!
/ Miklós /
[b]Kedves Rzsike![/b]
Ez most nagyon jólesett! 😀
Köszönöm, hogy meglátogattál. Sajnos nem lett olyan, mint amilyenre akartam, de ez van…:D
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
Aranyos verssorok Botond tollából.:)
[b]Kedves Mimi![/b]
Nagyon örülök, hogy meglátogattad versemet és tetszett. 🙂
Igazából szégyenlem magam, mivel csak most válaszolok… Kérlek, ne haragudj érte! 😀
Egyébként kicsit "berozsdásodtam", de igyekszem összeszedni magam az ifjúsági pályázatra. 🙂
Üdv: Mészáros Botond 🙂
Nagyon tetszik versed Boti!
szép elgondolkodtató sorok,jó rímek.Jól esett olvasni!
Gondolom az első sorban elírás a szemebe-szemembe helyett.
üdv:M:)rcsi