Érzem
Érzem a lüktetést ereidben,
hallom sóhajod elszáll, mint a szél,
kezem tartod forró kezeidben,
a tenger zúgása nekünk mesél.
Homok tapadt mezítelen testemre,
a nap bőrömbe perzseli,
oly nyugalom telepszik lelkemre,
már a fellegekbe emeli.
Látom, mosoly csillan meg ajkadon,
szemed perzsel, mint az lángoló tűz,
remegést érzékelek hangodon,
mi a szerelem mámorába űz.
Úgy vágyom rád, összeforr testünk,
bőröd mint a láva, oly égető,
beteljesedett végre szerelmünk,
ölelő karod jó, melengető.
Fejemet izmos melledre hajtom,
szárnyalok odafenn a magasban,
szívverésed hangosabban hallom,
lebegek, a kéj mámorában.
Köszönöm szépen Vadvirág!:)
Köszönöm szépen Évikém!:)
Köszönöm szépen drága Zsófi!(f)
Az érzelmek hulláma magasra csap, és magával ragadja az olvasót. Tetszett ez a perzselő lángolás. FeR
Kedves Évi!
Szép versedhez gratulálok. Éva(f)
Lüktet, perzsel a vers, magasba emel. Kitűnően írtad meg az érzetet, amivel beoltottad a szerelmet.
Zsófi