Őszi naplemente: szürkülő fény lep el,
Ősi köd-madzagból rám terülő lepel.
Fakuló színfolttá lett a levél-sereg,
Vakuló fények közt, félhomályba pereg.
Borzongást és fagyot oszt az őszi szellő,
Orrfolyás, zsibbadó törzsek, kéreg-velő,
S lám, köröket fonva ölelnek az ágak,
Lángvörösre gyújtja e szent tűz a fákat,
A gyász éjszakáját fehér tűzbe festjük,
Hunyászkodó éltet szül a halott testük,
Fellobbantják lelkem, már bennem ég a fény,
Eldobhatják már a káoszt, ez új remény:
A toll és a levél.
2015 október 26., Szilágycseh
[b]Kedves keni![/b]
Legelső kérdéseid egy részére még magam sem tudom a választ, úgy tűnik, ezekre nem kaphatunk választ. 🙂
A vers alapgondolata a számomra nagyon is releváns tájleírás, az ars poetica és az életkép ötvözése volt sor eleji és sor végi rímek. Jó kihívásnak tűnt. 🙂
Néhány érdekesség: ezt a verset sem láttam túl alkalmasnak pályázatra, ezért ralyinak előbb elküldtem, hogy véleményezze. 🙂 Ezzel nyertem meg a múlt évi vers antológiában a 10 oldalnyi publikálási lehetőséget.
Mint láthatod, a december 17-ei, 21:14-kor írt hozzászólásomban jósoltam meg először az oldalon [i]A teremtmény[/i]-emet.
Köszönöm itt is támogató soraidat, csak azt tudom mondani, amit [i]A teremtmény[/i]-nél is. Kicsit lelkiismeretfurdalásom van…
Köszönök mindent,
Boti 🙂
[b][color=#0066ff]Vajon milyen emberi lény vagy Te [u]Kedves Botond?
[/u]No nem a külcsínedre vagyok kíváncsi, hanem inkább a belső értékeidre, milyen szív és milyen lélekkel áldott meg az élet, előző életedből mit hoztál át magaddal és vaj ki voltál, aki most egy egész más oldaladról ismerteted meg magad velünk,,,,,
Te most a gyönyörűséges, és legfinomabb hárfahúrjaidat pengeted ki előttünk ebben a szép lírai versben, oly lágyan és szelíden ahogyan csak egy hattyú utolsó dala szól annak aki már hallott ilyet,,,,
Te ebben a lírában megmutattad nekünk festői szépségében is a természet szépségeit, úgy ahogy van átélted és ide festetted elénk, ehhez megint egy különleges és egyéni képesség kell, amit valahonnan és hiszem, hogy az égiek Isteneitől kaphattál,,,
Légy értük hálás, mert olyan kincs van a tolladban, – és a levélpapírodon, amit mások egy életen át sem tudnak elérni…..
Én csak a XIX század nagy nyugatos költőihez / had ne soroljam fel őket itt mind / tudlak csak tehetségben, és előadóművészetükben hasonlítani !
Köszönöm itt is megtisztelő szerény felkérésedet, hiszen én örültem Neked talán a legjobban e két versed kapcsán, hogy máris ilyen közelről megismerhettelek…..
Az ég, és a további sok szerencse, és a szépírás vezesse életed – ha rögös is, de végül szépséges útjaidat – amerre jársz !!!
[i][u]Nagy Tisztelőd lettem és maradok !!!!
[/u][/i]- keni -[/color][/b]
[b]Kedves Line![/b]
Köszönöm a gratulációt! 😀
Üdv:
Mészáros Botond 🙂
Bámulatos!
Óriási gratula!!!!
[b]Kedves Zsermen![/b]
Nekem még Hawaii is megfelelne, szóval az alkalom a fontos, a helyszín csak részletkérdés. 🙂
Párizs egy csodás város, felőlem bármikor jöhet a dolog. 😀 Mindent bele! 😉 😀
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
[b]Kedves Zsermen![/b]
Lesz még Budán "Zsermenvásár", ha érted, mire célzok! 😉 😀
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
[b]Kedves Zsermen![/b]
Ami azt illeti, Szabolcs arra célzott, hogy előtte már elküldtem neki ezt a verset, mivel nem voltam benne biztos, hogy elég jó lesz pályázati versnek. A Magyar Irodalmi Lapban még igazán új vagyok, de most dolgozok egy versen- nemsokára kész- amivel remélem, hogy ott is megmutathatom magam. 🙂
A helyedben nem ítélném el a győzelem lehetőségét, sőt! Határozottan állítom, hogy remek verseket írsz, mindegyik kiforrott, zseniális alkotás. Szerintem itt már sokkal inkább a szubjektivitáson múlik az egész. 🙂
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
[b]Kedves Janna![/b]
Köszönöm, hogy benéztél és örülök, hogy tetszett a vers. 🙂
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
[b]Kedves Peti![/b]
Nagyon örülök, hogy tetszett! 😀 A rímképlet ötlete onnan jött, hogy elkezdtem olvasni egy irodalmi kisokost, amely felsorolta a rímek fajtáit, majd hozzátette, hogy a magyar irodalomban nincs sor eleji rím. Jó ötletnek tűnt, meg egyébként is szeretem a kihívásokat, főleg, ha olyan szinten mozgat meg, amilyenre nem lehet gyakorolni, sablonokat alkalmazni, stb…:) Igazából nekem is különleges lett a vers, hiszen végre sikerült egy elfogadható párhuzamot vonnom tájleírás, ars poetica és életkép között. 🙂
Az pedig, hogy a zsűri a versemet választotta győztesnek, hatalmas megtiszteltetés, ráadásul nagyon feldobta az év végét is. 🙂 Tegnap volt egy éve, hogy regisztráltam az oldalra. 🙂
Köszönöm, hogy időt szántál versemre! 😀
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
[b]Kedves Zsermen![/b]
Látszik, hogy szereted a misztikumot, profin jósolsz, az már biztos. 😀 Azt viszont most én jósolom meg, hogy ez közel sem az utolsó alkalom, mely során igazad lesz, sőt, legyen egy győzelmet is jósolok neked. 😉 Köszönöm a rengeteg támogatást, nélküled tuti nem jutom el eddig. 🙂
Köszönöm szépen a gratulációd! 🙂
Üdvözlettel: Mészáros Botond 😀
(bus) Gratulálok: Janna
Valóban megérdemelt az első hely, nagyon jó verset írtál ismét, Boti! A rímszerkezet tényleg szokatlan, én még nem találkoztam ilyesmivel, de nagyon tetszik. Az elmúlás és újjászületés kettőse nagyon a helyén van, tökéletesen válogattad meg a szavakat. Ha pontoznom kellene, én is tízest adnék neked.
Üdv,
Peti
[b]Kedves Robi![/b]
Köszönöm szépen gratulációd, nagyon örülök, hogy időt szántál rá! 🙂
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
Kedves Botond! Csak most olvastam ezt a versedet. Remek! Gratulálok! Üdv: Robi
[b]Kedves Zsermen![/b]
Köszönöm szépen, hogy elolvastad és véleményt is írtál (nem is akármilyet). 🙂
Nagy megtiszteltetés számomra a 10-esed! 😀
Üdvözlettel: Mészáros Botond 🙂
[b]Szia, Szabi! [/b]
Honnan is? Hm…:D
Köszi szépen, hogy benéztél, örülök, hogy tetszett. 🙂
Üdv: Mészáros Botond 🙂
Ez nekem valahonnan nagyon ismerős… 🙂
Vajon honnan? 😀
Grat a vershez!