Műtét előtt
Szemem bogárában kövér rettenet dobol
furcsa, rémisztő, pokol-járó dallamot.
Jéghideg kezével megérint a halál előszele.
Ordítanám feléd, hogy félek: létem nem talál holnapot,
ha rám vetül a fehér köpenyes angyalok fényes szikéit
villogtató, professzorom maszk mögé rejtett arzenálja.
Görcsbe rándult gyomrom, szívem hangos dobogása
a kínzó csendben az óra múlását várja,
míg bódult szemem előtt elrebben alig-volt életem
halvány emlék foszlányainak pille szárnya;
miközben az infúzión át csöpög belém a félelem.
Émelyeg bennem a bizonytalanság
fojtogató, vad színekkel játszó kavalkádja,
– Lesz-e még simogató kéz, mely homlokomat törli,
vagy szemem világát végezetül, örökre lezárja?