Augusztusról jutott eszembe
Bokrok alján szendereg az árnyék,
üres a csigaház, ezüst kagylóhéj
szanaszét, s a csend, csak a szél
fütyörész, megrezzen a nyári kép.
Emlékszem még az öreg tölgyfa
susogó levelei hogyan szaladtak
a tovatűnő szerelmes nyár után.
Kék zsongásba belezuhant a táj,
képzelet repkedett kint és bent.
Erdőn és mezőn megtört a fény,
minden perc zavart teremtett,
nem tudtam már betelni semmivel.
Hirtelen ősz lett, a tél leselkedett.
Oly szűk lett,szomorú a természet.
Köszönöm kedves soraidat, mindig örülök neked kedves Rita!(l)
szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Hangulatos, kissé szomorkás versed érdeklődéssel és szeretettel olvastam. "nem tudtam már betelni semmivel.
Hirtelen ősz lett, a tél leselkedett". Jól visszaadtad az érzés hangulatát.
Szeretettel: Rita(f)
Kedves Marica!
Nagyon örülök, hoy olvastad….köszönöm!
Szeretettel(l)
Ica
Kedves Ilona! Bar tudjuk, hogy eljon az osz, s a tel,
de megis ugy erezzuk hirtelen jott el.
Szep kepekkel elo, remek versednel szeretettel
idoztem.
Maria(l)