Adventi gondolat…
Tudunk várni arra, aki szeret,
szíveket öltöztet a viszonzás.
Kapocs, mi két világ között rekedt,
hittel épült híd. Összetartozás.
Öröklétű a jó és rossz fölött,
edződött pilléreken tapaszok,
gyógyult hegek ott, ahol eltörött,
ötvözött titok, fénylő csillagok.
Sürgés-forgás, lobban gyertyák lángja,
hisz az angyalokban, aki gyújtja.
Nincs új ima. Szíve dobbanása.
Ünneplőt húz örök kívánsága.
Boldognak lássa azt, akit szeret,
az a híd sokáig álljon büszkén,
s mindig legyen út mi haza vezet.
Minden napra jusson öröm, s remény.
Fagyos téli éjben egy égi jel.
Üzenet a csillagfényű csendben.
Félelmein túl, hisz még emberben
Isten küldötte. Vándor megpihen.
Elismerésem,
Üdvözlettel Ilona
Remek kis vers. Szép, soraid nyomán, szemünk előtt élénken megjelenő képeket tudtál varázsolni olvasóid elé.. Csodás érzések keltek életre nyomán az otthonról, a szeretetről.
Jó volt olvasni. Vadvirág