Halottak napján

Halottak napján

Anyám halott.
Gyertyát, gyertyát!
Kipattogott tűzrügyeket.
Hallom, ahogy sikoltotok.
Szívesen kitérek mindenki elől,
halál elől,
halál előtt megdőlök kissé
ünnepélyesen.

Fölöttem törékeny aprószentek
vagy csak a csókák, varjak
– ég szeplői –
vonulnak.

“Halottak napján” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Kati!
    Látom a sírt, ahogy állunk mellette összekulcsolt kézzel, tehetetlenül, megadva magunkat a kegyetlen elmúlásnak. A varjak szárnycsapkodása jelzi, hogy nem vagyunk egyedül, de a jövő nekünk is ezt a sorsot szánja…
    Gratulálok szép versedhez:))))

Szólj hozzá!