Hosszú az út
Hosszú az út, min oly régóta lépkedek,
mindkét oldalon hatalmas fák intenek,
sűrű lombjukkal a kék eget simogatják,
a nap sugarai itt-ott megcsillogtatják.
Törzsük szürke, ágaik egymásba fonva,
így állnak itt, tán egy emberöltő óta,
a lombok már az út szélén elfekszenek,
nagy léptekkel, felettük átlépkedek.
Elindultam keresni a boldogságot,
bárkit kérdeztem, olyat Ő még nem látott,
folytatom boldogtalan, rögös utamat,
talán egyszer még megtalálom álmomat.
Hosszú az út, min oly régóta lépkedek,
nem adhatom fel, ilyet én nem tehetek,
érzem,hogy egyszer még rá fogok találni,
mint az ágak, egymásba fogunk fonódni.
Hosszú az út, lehet, hogy végig sem járom,
de úgy érzem mennem kell, meg kell próbálnom,
talán épp most járok a boldogság útján,
talán rám köszönt, egy nyári nap hajnalán.
Évikém gratulálok a versed itt is tetszett!!(f)szeretettel Ágnes
Köszönöm kedves Robi! és Rózsa! (f)
Nagyon szép…kívánom találd meg a neked való, megfelelő utat, amelyen boldogan tudsz végigmenni! SzeretettelF.egri Rózsa
Hát igen! Hosszú az út, de menni kell, és nem szabad sokat ülni, tétlenkedni! Tetszett. Üdv: Robi
Kedves Barna! Vadvirág! Kata! (l) köszönöm
Rad fog koszonni biztosan…szep hasonlatokkal fejezted ki vagyaidat Eva. Gratulalok versedhez szeretettel:Barna:)(f)
Szívből kívánom, találj oda! Nyitott szemmel járj, mert a boldogság nem mindig csillogó, díszes ruhába öltözött érzés, sokszor álruhában lep meg, s csak mikor már tova tűnt, akkor jössz rá, hogy Ő volt az. Sok szerencsét a kereséshez. Szeretettel vadvirág