Lámpafényben

Lámpafényben

Keringve száll a tiszta álom,
millió szelíd hópihe,
sárga lámpafény alatt ázom,
szorosra húzom nagykabátom;
nem siet felém senki se.

Köddé vált rég a nyolcas járat
az utca sápadó kövén,
varjúhad tépi szét a tájat,
kitárt szárnyukon – kell, hogy lássad –
gubbaszt a szűkölő remény.

Szemközt a ház, mint fáradt őrszem
fénytelen szemű, elhagyott,
fehér imádság pelyhe bőven
hiába hull ma síri csöndben,
nem ad kínomra balzsamot.

Hallod? – a sárga lámpafényben
százötven wattos dobbanás,
itt állok, hívlak régtől, s régen
nem látsz, nem hallod meg beszédem,
bezárt szívedben hűlt parázs.

Boríts be, tiszta fátyolálom,
millió szelíd hópihe!
Nem várok már rád, nem is fázom,
itt marad néhány könnyű lábnyom,
s felolvad majd a semmibe.