TÚL SOK…
Túl sok a szürke madár – s határ
És túl sok a sötét felhő – tekergő
Még több a fölösleges szó – jeges hó
De az igazság mégis eljön – a hegyről
S lángkard vetül haragos égre – végre
Villámok szabdalják szét – ami szép
Túl sok a vér és a könny – rút közöny,
S ez bántja a magyarok szívét – hitét.
Túl sok az oktalan miért – s kiért?
Még több a dühítő gyalázat – alázat
Menekülj! Fuss az életért – tervekért
Valahol az út végén várnak – csak lássad!
Lobogj együtt a lánggal – le a lánccal!
Tiporjuk a földbe, ami rossz – gonosz
Tarka tollú madarak égre szállnak – s várjad,
hogy a hajnal fényözönt ont – örömöt bont.
Eger,2016.02-21. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)
Köszönöm bogyi, hogy felkerested oldalam, örülök, hogy tetszett versem. Rózsa
Nagyszerű vers (l)
Kedves Ági, Gitta, Kata, és jegmadar!
Örömmel tölt el, hogy olvastátok versem, és pozitív véleményetek még inkább. Köszönöm.
Szerető öleléssel Rózsa
Kedves Rózsa!
Örömmel üdvözlöm páláyzati versedet. Remek.
Korunk, sorsunk, minden nyomorúságunk, panaszunk visszhangozzák a sorok. De szerencsére az utolsó sorokban, míg várnánk az igazsághozó haragos lángkardot, felsejlik a reménység, s ezért jó volt olvasni.
Gratulálok szeretettel, kedves Rózsa.
Brigitta
KEDVES RÓZSA,gyönyörű,aktuális,nehéz gondolatokkal teli versedet,többször el kell,olvasni,mert nem hagyott békén gratulálok (f)szeretettel Ági