Elmosva

Elmosva

Az eső…az a rengeteg eső.
Vízfalként rám nehezedő.
Ahogy nézem, atomjaimra bont.
Ahogy látom a tömérdek vízcsepp
Hálót,
Látom a gyermeket, a vízben
Játszót.
Hallom, hogy kopogja, veri a teret.
Esőkabátokban műanyagemberek.
Láttam. Az üvegen túl a vállamhoz
Nyúltál.
Éreztem. Pislákoló fényemben ki?
Gyúltál.
Újra itt vagyok, de közben ott
Voltam,
Ahol láttam a vállam felé nyúló
Wolfram
Izzóként a kezed.
Készülök arra most is,
lásd milyen vagyok.
Élvez az ég, s én a zokogó
Permet alatt halok.

Ugyan. Élek.

Szólj hozzá!